Emlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 162. évfordulója tiszteletére.

A Városháza előtt  gyülekezőket a Zichy Géza Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara fogadta. Az ünnepség 11 órakor vette kezdetét a Himnusszal, majd a Bárdos Lajos Városi és Pedagógus Énekkar közreműködésében csendültek fel dallamok.

A megemlékezésen Marosi György Csongor, önkormányzati képviselő mondott beszédet.

Tisztelt Emlékezők!

Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket e dicső napon. Ismét eltelt egy év, újból együtt állhatunk itt és emlékezhetünk közösen a magyar szabadság és magyar nemzet születésére. Azt hiszem, nem tudunk elégszer köszönetet mondani eleinknek, hogy hitükkel, szívükkel és a magyar nemzet iránti szeretetükkel elérték azt, hogy 1848-ban szabadok lettünk és egy nemzetté váltunk.
Nem tisztem a mai napon az 1848-as szabadságharc eseményeinek, és eredményeinek felidézése. Számomra csak egy dolog fontos: hogy mit üzen számunkra és a jövő számára elődeink hazafisága.

Hölgyeim és Uraim!

Március 15-e minden évben újra és újra felteszi a kérdést számunkra: megbecsüljük-e eléggé magyarságunkat és megérdemeljük-e ezt a hatalmas áldozatot, amit ismert és névtelen hősöktől kaptunk.Tegyük fel magunkban a kérdést: azok, akik vérüket áldozták nemzetünkért, a mai világunkban, a mai Magyarországért is megtennék mindezt?!A válasz határozott igen. Az akkori történelmi helyzet, a Monarchiában elfoglalt helyünk, mind-mind cselekvésért kiáltott. Ám ma is van miért kiáltani: együttműködésért és valódi összefogásért Magyarországon, és itt, Hajdúszoboszlón egyaránt.

 Tisztelt Emlékezők!

 Képesek vagyunk átlépni saját árnyékunkat! Merítsünk erőt, hitet, újból és újból Petőfi Sándorból, Kossuth Lajosból, Széchenyi Istvánból, azok tetteiből, akik felismerték, hogy a helyzet mit kívánt. Az együttműködést, az összefogást egy jobb és nemesebb célért. Azért, hogy egyszer egy önálló és büszke Magyarország alapjait rakják le.
Március 15-e hősei megteremtették a jogállamiságot és a törvény előtti egyenlőséget. Erre építkezhetünk ma is. De elvesztegettünk nagyon sok évet, és pazaroljuk a jövő generáció éveit is, ha nem változtatunk a jelenlegi megosztottságon.Mindannyian felelősek vagyunk saját jövőnkért, nemzetünk jövőjéért, és településünkért egyaránt. Hajdúszoboszló a szoboszlaiaké! Tegyünk végre tanúbizonyságot a városunk iránti elkötelezettségünkről, hazaszeretetünkről. Merjünk végre összefogni és együttműködni azokkal is, akik nem mindenről gondolkodnak hozzánk hasonlóan. Egyvalamiben mindenkivel biztosan egyet tudunk érteni: Hajdúszoboszló jövője megérdemli mindezt.

 Ahogy Széchényi is megírta:

,,Azelőtt olyanokkal, kik nem bírták felfogni vágyainkat, volt dolgunk; most egyedül saját viszálkodásunk okozhat bajt.”

Végre át kell lépnünk saját árnyékunkat és belső ellenérzéseinket. Mindenki hozzáad Hajdúszoboszlóhoz: a kétkezi munkások épp úgy, mint a polgármester vagy a képviselők. Mindenki a maga módján képes öregbíteni Hajdúszoboszló, és így a nemzet elismertségét, hírnevét. Mindenkire szükség van, mindenkinek vannak építő gondolatai. Merjünk álmodni, nagyokat is, mert csak vágyaink, reményeink visznek előre!
Ha akkoriban Petőfi, Széchenyi, Kossuth nem álmodtak volna, mi sem állnánk ma itt. Nem élnénk demokráciában, nem kaptunk volna szabadságot. Éljünk végre vele!Éljünk lehetőségeinkkel és ne azt nézzük, hogy a szomszéd fűje zöldebb! Legyen zöldebb a miénk, hajdúszoboszlaiaké és a magyaroké!

 Kedves Barátaim!

Tanuljunk 1848 eszméiből, értékeiből és cselekedeteiből. Meggyőződésem, hogy magyarként mai napig ebből táplálkozunk, csak a mindennapi lét küzdelmei megnehezítik a visszatérést gyökereinkhez. Bennünk él ez a szikra, mely csak arra vár, hogy újra fellobbanjon.
Legyen végre más!

Hölgyeim és Uraim!

Magunkon és magunkban kell kezdeni az átalakítást. Éljünk békességben saját magunkkal és egymással! Szép és reményteli országot, várost, közösséget és családot tudhatunk magunk mögött, ha béke van lelkünkben.

 Tisztelt emlékezők!

Igen, nagyon nagy szavak ezek, de egyben egyszerűek. És mindegyiknek alapja az egymás iránti tisztelet és nemzetünk iránti szeretet.

Jó alapra lehet csak építkezni. S ha ez az alap nem megfelelő, akkor már falaink sem állnak oly egyenesen és biztosan, ahogy kellene. De nekünk jó alapunk van, melyet Batthány, Kossuth, Széchenyi, Deák, Petőfi és a többiek teremtettek meg számunkra.Építkezzünk együtt és biztosítsunk gyermekeinknek stabil hátországot Hajdúszoboszlón is!Az együttélés és a közös munka kompromisszumokkal jár, de a munka gyümölcse a ház, ahol élünk napról napra. Nekünk is csak egy cél lebeghet szemeink előtt: a magyarok sikere - benne az egyén boldogulása, gyermekeink, unokáink jövőjének biztosítása! Ehhez kitartásra, hitre és valódi együttműködésekre van szükség. Van bennünk erő ennek megvalósítására! Legyünk végre magyarok, hazafiak, és nem utolsósorban szoboszlaiak.

Tisztelt emlékező közösség!

A Szózatban szerepel: itt élned s halnod kell. Éljünk úgy, hogy büszkék legyenek ránk unokáink, dédunokáink, és majdan elmondhassák: 2010-ben, felülemelkedve saját magunkon, cselekedtünk és összefogtunk nemzetünk és városunk jövőjéért, mert hívott a haza.

Az ünnepi programban közreműködtek a Szabó László Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjai, majd ezt követően a kassai Thália Színház művészei.

A műsor után az emlékezés koszorúit helyezték el előbb a Petőfi emléktáblánál, majd a Harsányi Bálint szobornál, végezetül a Kossuth emléktáblánál.

További képek az ünnepségről a Képgalériában!

Szoboszlói Színes– Kiss Klára – Fotó: Buzási László

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva