Olympia

   Molnár Ferencet játszani biztos siker, öröm a színésznek, nézőnek egyaránt.  Fürdővárosban látni az Olympiát, különösen stílusos, hiszen a vígjáték egy fürdővárosban játszódik. Bár nem a miénkben, hanem a letűnt század elején, egy osztrák főúri vendégeket fogadó fürdőhelyen. Igaz, már ott is keveredik a nép az arisztokráciával, ami, valljuk be - s ezt Eugénia, Olympia anyja meg is teszi – az uraságoknak nem kellemes… A történet alapja mégsem ez, hanem a címszereplő  Olympia, a fiatal özvegy Orsolini hercegné flörtje Kovács huszárkapitánnyal. Ami túlmegy a határokon, Kovács kapitány és Olympia között szerelem szövődik, ám a császár közelében élő család számára botrányos lenne, ha ez nyilvánosságra kerülne. El kell távolítani a férfit, adja ki a parancsot a mama, Eugénia. A nézőben nő a várakozás feszültsége, s a gyors pergő párbeszédeket hallva rájön, az irányítás előbb-utóbb kihull a főúri asszonykezekből. Csellel él a kapitány, akiről egy pillanatig a befogadó el is hiszi, valóban szélhámos. Kovács kapitány nem paraszt, és nem is gazember, de intrikussá válik, s mire megérkezik a kedélyes apa, Plata-Ettingen herceg, már késő. A főúri gőg megbosszulja magát, a világ nem javul meg, a társadalmi korlátokon nem lépnek túl, nincs zavartalan boldogság. A szerelem hiányát fájdalmasan hordozzák majd, Olympia és Kovács kapitány útjai végleg elválnak.

   Molnár Ferenc mindent tud az arisztokráciáról, de a polgárságról, s a parasztságról is. Jól ismeri a monarchiabeli fürdővárosi hangulatot, ahol a gyógyvíz hatására könnyebben oldódnak a gátlások, s hogy minderről, a mindenhol ott ólálkodó veszedelmes firkászok beszámolhatnak. Lássuk be, az arisztokraták jó hírüket nem kockáztathatják… Tanulság többszörösen is levonható.

   Molnár Ferenc: Olympia/1928/ A darab a Csokonai Színház vendégjátékaként 2010. március 11-én csütörtökön este került színre a művelődési központ nagytermében. Ami ezúttal nem bizonyult elég nagynak, többen jöttek volna az előadásra, mint ahány nézőnek helyet tudtak biztosítani a szervezők.

  A díszletet a színpadon kívül, csökkentve a befogadó teret építették fel. A „közelítés a közönséghez”-t, tudatosan föl is használták, bevonva a közönséget a játékba. Vígjátékot láttunk, szellemeset, fordulatosat, hihető helyzetekkel, hol széles, hol visszafogottabb, pontosan kiérlelt színészi gesztusokkal. Igazi életjátékot, melynek végén nemcsak Olympia, néhány néző szemében is könny csillant. A világ; a főúri és paraszti-polgári; az osztrák és a magyar; - Molnár Ferenc így látja az Olympiában – nem közelíthető. A zavaros, kusza helyzet megoldódik, de boldoggá nem változtatható, Molnár Ferenc ezt is tudja. Ezért is szerette a közönség a Szoboszlói Tavaszi Művészeti Napok nyitányát jelentő Olympiát.

Fotók: Máthé András

Szereplők:

Plata-Ettingen herceg, tábornok - Miske László

Eugénia, a felesége - Ráckevei Anna

Olympia, özv. Orsolini hercegné, a leánya - Újhelyi Kinga

Kovács huszárkapitány - Horváth Lajos Ottó m.v.

Lina - Oláh Zsuzsa

Albert - Csikos Sándor

Krehl, osztrák csendőr-alezredes - Bakota Árpád

Rendező - Mispál Attila

Fotók: Buzási László

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.