A Húsvét jó dolog, főleg a kisebbek szerint, akiket még nem rontottak el a nagyok, szóval tanuljunk Tőlük!

Pénteken szinte minden háziasszony a húsvétra készült. A nagytakarítás és az ablakmosás, jó esetben már rég kész. Az utolsó napokra elméletileg „már csak a sütés-főzés marad”, persze mindez tényleg csak elmélet. Mindig közbe jön valami, és különben is, a Húsvét sem a régi már. Túl rohanós lett.

Kényszerpihenő csak a fodrásznál jöhet szóba, ahol bizony ülni kell, amíg a mester keze a fejeden. Ülni és terveket szőni, mi után mi következzen. Először bevásárlás, piac, és rohanás a fonott kalács után, vagy feltenni főni a világ legszebb húsvéti sonkáját. Aztán beszerezni a fűbe rejtendő meglepetéseket, rosszabb esetben pénzt váltani, mert a piros tojás, sajna már rég nem elég. A fejmosótál fölött kavarodtak a gondolatok és már-már a rosszkedv kezdett eluralkodni rajtam, amikor három kicsi fiú lépett be az Arany János utcai szalonba, egy darab anyukával. A gyermekek szépen köszöntek, ügyesen viselték a fodrászkodás minden pillanatát és a végén mindezt, egy csodálatos verssel koronázták meg, némi anyai segítséggel. A Húsvét iránti majdnem negatív érzésem egy csapásra elszállt. Lelkesen jegyeztem le a remek verset, amit a Dunakesziről érkező fiúcskák énekes formában is ismernek. Megmutatom Önöknek, Nektek is, hátha megtetszik! Hétfőig még van idő megtanulni!

A fiúk akiktől a verset tanultam.

Húsvét másod napján, régi szokás szerint,

fogadják szívesen, a locsoló legényt.

Én a legénységhez, ugyan kicsi vagyok,

de öntöző legénynek, mégiscsak felcsapok.

Esztendő ilyenkor, megint csak itt vagyok,

ha a locsolásért, piros tojást kapok!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket, minden kedves Olvasónak!

Szoboszlói Színes– Kiss Klára –

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva

www.szoboszloihirek.hu