Április 29-én délután megemlékezést tartottak a Szejdi-dúlás 350. évfordulója alkalmából.

Bálint Csilla műsorvezető köszöntője után Csetnyák János történész mondta el ünnepi beszédét:

 "A kortárs tudósítása szerint olyan dúlást végeztek, hogy Debrecen város főbírája (Dobozi István) otthonról is látta a pusztuló város „eget, érő füstit és tüzét.” A Szejdi-járás a bihari húsz hajdúváros szabadságát végleg megsemmisítette, a szabolcsi öreg hajdúvárosok katonai erejét is megroppantotta, ettől kezdve még inkább ki lettek szolgáltatva a mindenkori közhatalomnak. Igaz a Szejdi-járás elpusztította a várost, de a megmaradottak visszahozták az öreg jegyzőkönyveket és a jogbiztosító adományleveleket és újjáépítették a várost. A város jegyzőkönyvét 1659. október 6-tól – 1663. április 20-ig nem vezették. Amikor újra kezdték ezzel a jellemző mondattal kezdték: „Foelix Civitas, qua tempore pacis cogitat de bello…”  (Boldog városok békességes időben gondolkodik az hadakozó időből.) A Szejdi-járás emléke tovább kísértett s a megmaradt népesség már az elköltözés gondolatával is foglalkozott. Szoboszló város lakosai 1668-ban kétségbeesetten kérték a magyar királyt, „mutasson nekünk oly bizonios lako helyt, aholott az ő Nagysága szárnyai alatt békességben nyughatunk meg”. Valósággal könyörögtek az uralkodó védelméért, mert ha nem támogatja őket – panaszolták-„ helyünket pusztán kelletik hadnunk, hogysem, mint feleségeinket, gyermekünket rabságra ejteni”. (Csáky Lvt.) Az 1702-es nemesi összeírás azt tanúsítja, hogy a 1660-as Szejdi-járás következtében elpusztult városunk, és ennek ellenére, még mindig itt lakott a hajdúnemesek egyharmada!" - emlékezett Csetnyák János.

A megemlékezést követően a jelenlévők koszorúkat helyeztek el. Városunk képviseletében Dr.Sóvágó László polgármester helyezte el az emlékezés virágait, majd a Hajdúszoboszlói Kör, a református egyház, a Gazdakör, aVárosszépítő Egyesület, és az iskolák képviselői.