Keresztes Ildikó keresztje

Szeretjük Keresztes Ildikót. Az énekest. A hangját, a dalait, a stílusát, a nőiségét.

De nem szeretjük, ha a művész, - legyen az alkotó vagy előadó művész-, önként, vagy kényszerből a politika kiszolgálójává válik. Ha politikai színpadon lép fel, ha üzeneteit, dalait, szavait a politika saját képére formálja és "használja". Használja, felhasználja, kihasználja ezáltal másodlagossá, alárendeltté teszi magát az alkotást is.

Az a művész, aki pártoknak kampányol - vagy pénzért vagy elhivatottságból, de önmagát-  művészi, előadói szabadságát rendeli alá a politikának. És itt kezdődik a cenzúra, az öncenzúra is. Már nem önmagának, hanem másoknak - és sajnos nem a közönségnek - akar megfelelni. Vagyis a közönség csak egy politikailag elkötelezett részének.

Keresztes Ildikó ezt a "keresztet" önmagára vállalta, a politika pedig "kihasználta"; Hajdúszoboszlón is. A parlamenti választások kampányának hajnalán az énekes városunkban koncertezett. Sikere volt, jó énekes. Aztán pár héttel később, már a kampányban, az egyik párt (FIDESZ) nagyméretű, színes újságjának címoldalán buzdított,.....arra:  választani a jót, az egyedül üdvözítőt. Mindehhez Ő az arcát adta, a hangját, az imázsát.

Sajnos rosszabb ennél a szervező, az önkormányzat egyetlen kulturális intézményének hozzáállása. Hiszen közpénzből, politikai kampányban teremtettek indirekt támogatást egy pártnak. Miért is?

Mert ki kell és ki akarnak valakiket szolgálni, de elsősorban nem a zeneszerető helyi közönséget.

Így válik egy helyi kulturális program a politika (ki)szolgáló asszonyává. Sajnos.