Október 18-án, szombaton ünnepelte Hajdúszoboszlón a Földgáz Vadásztársaság a 120-ik születésnapját. Ebből az alkalomból már délután, a vadásztársaság vadászházánál létesített emlékhelynél, megemlékeztek az elhunyt vadásztársakról.

A 2012-ben létesített emlékhelynél, Tóth István a vadásztársaság elnöke emlékezett a régi időkre és az elhunyt vadászokra.

Az évfordulóról készült fotók megtekinthetők ITT!

Egy rövid részlet a beszédből:

"Van más momentum is, amit feltétlenül tudnia kell minden mai szoboszlói vadásznak, aki a Földgáz Vadásztársaság tagja. Voltak zivataros, zavaros évek is a120 éves múltunkban. A 29-es Világgazdasági válság próbára tette őket, de akkor is az alapszabályban rögzítettek szerint igyekeztek a nehézségeket méltósággal viselni, tisztességesen vadászni. Csak egyetlenegy példát említek a korabeli dokumentumokból. Apró vadban igen gazdag vadászterületeken nem lőtték halomra a nyulat, a fácánt. A derék, egyenes derekú, a becsületre sokat adó hajdú ivadékok a gazdaság válság idején is igazvadász módjára éltek, folytatták az okszerű vadgazdálkodást. A korabeli dokumentumokból tudjuk, eszükbe sem jutott a nehéz helyzetben a vadásztársulat megszüntetése, felbontása.

Tóth István a VT. elnöke

Valószínűleg többen is gondolhatták ekkor, hogy ettől nehezebb vadászidények nem jöhetnek. De jöttek. A II. Világháború újra próbára tette a vadászelődöket. Nagyon sokan a harcmezőkre, a lövészárkokba, munkatáborokba kerültek, onnan pedig a közös sírokba. Akik haza jöttek örültek, hogy megúszták a Don kanyart és a többi embert próbáló csatát.

Természetesen voltak szerencsések, koruknál fogva már nem besorozhatók, de fizikai állapotuk megengedte, hogy vadásszanak. Nem is szűnt meg a vadásztársulat a háború alatt. Nem szűntek meg a Vörös Hadsereg bevonulása után sem. Rövid időn belül normalizálódott a helyzet és mire jött a réce vadászat idénye, már 22 vadász újra puskával rendelkezett.

1951-ben újra hitet kellett tenni a vadászat mellett, mert az akkori politika azt követelte, hogy nevükben is demonstrálják a szocialista táborhoz való kötődésüket, a vadászok körében politikai neveléseket is folytassanak vadászatok közben. Ezekben a percekben és az utókor bölcsességével is azt kell mondani, jól tették, hogy vállalták a nehézségeket. Két magyarázat is van erre. Az egyik az önvédelem és családjaik védelme, a másik a vadászat szeretete. Az előbbit mindenki átélte így, vagy úgy, de a vadászat nem volt kötelező, ők mégis vállalták, mert ez volt a hobbijuk, ez volt életük egyik értelme.

Minek tartották ebben az időben a vadászatot? Úri passziónak, a gazdagok, a kulákok kiváltságainak. A politikailag megbízhatatlanok nem is sokáig maradtak, maradhattak a vadásztársaságban. Akik beálltak a sorba, azok viszont tovább vitték a jogfolytonosságot és a mai napon ez egy fontos momentum.

A közelmúlt eseményeire viszont – hála istennek – még sokan emlékeznek. 1956-ot kell említenem először, mert 58 évvel ezelőtt ilyenkor még senki nem gondolta, hogy nem a vadászok kezében szól október második felétől a fegyver és tudatosan nem puskát mondok. A vadásztársaság stabil volt, újjá szerveződött. A közel 50 fős tagság dúskált a nyúlban, fácánban, fogolyban és fürjben. Ebben az időben a ránk hagyományozott vadtenyésztést folytatták elődeink, vadásztársaink.

Vadásztársak!

Kesergek, az apróvad állományának csökkenésén, pedig új vadfajokkal gazdagodtunk. Elődeink feljegyzéseiben még csak véletlenül sem említenek vaddisznót és őzet. Nagy ritkán egy-egy rőt vad olvasható a lőjegyzékekben. A kialakult nagyüzemi mezőgazdasági termeléshez alkalmazkodni kellett a vadgazdálkodónak is. Ezt tették elődeink is és ehhez próbálunk mi is alkalmazkodni, hiszen ebben a nehéz gazdasági helyzetben, amikor eltűntek az erdők, a fasorok, a csenderesek , illetve leszűkültek a vadmegtartó helyek, mivel minden talpalatnyi földet felszántanak, még sok esetben a dűlő utak is eltűnnek, így fel van adva a lecke a vadgazdálkodásnak.

De vadásztársak!

Én bízom benne, hogy a hajdúszoboszlói vadásztársaság tagjai nem adják fel a küzdelmet és összetartással harcolni fog azért, hogy az elmúlt120 évhez hasonlóan még több évtizedet hagyhassunk magunk mögött és azért, hogy az utódaink majd mi ránk is büszkék legyenek."

Este, a Kösely Rt. éttermében folytatódott az ünnepség. Itt már lényegesen többen voltunk, az üdvözlések, ünnepi köszöntők után, zenés táncos műsorral, finom vacsorával, italokkal kedveskedtek a házigazdák a vendégeknek. Az most, ezen a napon nem derült ki, hogy milyen pontosan tudnak lőni a szoboszlói vadászok az viszont kiderült, hogy nagyon finomételeket tudnak készíteni. Vacsora előtt, ismét Tóth István elnök úr mondott ünnepi köszöntőt. Beszéde nem csak az elmúlt évtizedekre tekintett vissza, a korábbi elnök Papp István vezetése alatt történt eseményekre, hanem gondolatait 1894-től fűzte fel időrendben, minden fontosabb eseményt megemlítve. Ebből a beszédből is egy rövid részlet:

"Ez a különleges alkalom az, hogy Hajdúszoboszlón 1894. október 13-án, 120 éve foglalták írásba a vadásztársulat alapszabályát. Tíz évvel ezelőtt ünnepeltük először e nagy múltú vadásztársaság évfordulóját. Korábban ez nem került megünneplésre. Ennek egyszerű oka van. Nem volt tudomásunk a társaság létrejöttének időpontjáról. Egy véletlen levéltári keresgélés során akadt rá egyik vadásztársunk e fontos dokumentumra 14-15 évvel ezelőtt és tette közkincsé a tagjaink részére. Kevés szervezet dicsekedhet ilyen múlttal, 120 évvel. Talán Hajdúszoboszlón nincs is másik ilyen korú szervezet. De a vadásztársaságok közül akár a megyében, de az országban sem sok lelhető fel belőle.
E dokumentum nem ad választ arról kik és hányan alapították, csak az elnök és a jegyző neve ismert.
Tanulságos olvasmány. Legtöbb paragrafusa ma is élő, visszaköszön a mai vadászati törvényben, a mi alap és házi szabályzatunkban. Aktualitása ma is megvan. Ezek a vadászati alapszabályok a megfogalmazóik szándéka szerint átgondoltak,
Tagja olyan feddhetetlen jellemű egyén lehetett, aki a vadászatot nem keresetképpen űzi.
A vadásztársulat 19. századi sorsáról még annyit, hogy ezen alapító okiratot és alapszabályt a magyar királyi földművelésügyi minisztérium 39293/1895 július hó 3-án hagyta jóvá. Hogy mi volt a sorsa a századfordulón, az azt követő első világháború alatt és után, nem tudjuk.
Hála dicső elődeinknek, 1931-től ismét nyomon követhetjük immár vadásztársaságként megnevezett társulat sorsát, melyet 1951-ig vezettek dokumentumszerűen a vezetőségi és közgyűlésekről.
Ez a dokumentum egy sűrített történelemkönyv. A benne leírtak a vadásztársaság életén keresztül információt ad az adott korszak gazdasági és társadalmi problémáiról, gondjairól egyaránt.

De vadásztársaságunk a konkrét vadászatokon túl más tevékenységeket is folytat, és itt szeretném megjegyezni, hogy van okunk dicsekedni is.
A 90-es években kialakítottunk egy korong lövő pályát, ahol a mi társaságunkból is országos eredményeket elérő versenyzők nőttek ki, nevet elismerést szerezve saját maguknak, a vadásztársaságnak és nem utolsó sorban Hajdúszoboszlónak.
A legmagasabb elismerés vadásztársaságunkat 2012-ben érte,
ekkor a gróf NÁDASDY FERENC emlékplakettet kaptuk meg a magyar vadgazdálkodás és vadászat fejlesztése, a természeti értékek védelme, a szakma hírnevének megőrzése érdekében kifejtett eredményes tevékenységéért
A vadásztársaságunkban a szórakozásnak is helye van. Minden évben megrendezzük a vadászbált, hol társasági, hol pedig brigád szinten. Ezen részt vesznek a vadásztársaság tagjai, a feleségek, barátok. Egy jól sikerült vacsora után sokszor hajnalig tartó vadászélmény beszámoló, majd táncmulatság következik. Ez is hasznos és szükséges része a társaságunk életének.
Ezek az alkalmak lehetőséget adnak arra, hogy asszonyainkat egy kicsit kiengeszteljük azokért a napokért, amikor nem a családdal vagyunk, hanem a szenvedélyünknek adunk elsőbbséget.

Haranginé Tenkely Margit készítette az ünnepi tortát

Az elnök úr elismerő Díszoklevelet vehetett át Dr. Forgács Barnától, a Hajdú-Bihar Megyei Vadászkamara elnökétől

Vacsora után, zene és tánc hajnalig

Szoboszlói Színes–  Buzási László
A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva
www.szoboszloihirek.hu