Május 22-én szombaton délután a kellemes időjárás lehetővé tette, hogy sétáljanak, biciklizzenek az emberek, a szabadban töltsék idejüket. A József Attila utcán, a fürdő kerítése mellett, a beton perem tövében egy kicsi mocsári teknőcre lett figyelmes Lili és anyukája, akik délutáni szokásos sétájukra indultak.

Nem volt kétséges, itt segítség nélkül nem juthat vissza a kis állat családjához, valószínű, a Csónakázó tó az otthona, onnan lógott meg. Több járókelő is megfordult az említett szakaszon és biciklivel is sokan elhaladtak, de vagy nem vették észre a védett állatot rejtőzködésre alkalmas színe miatt, - beleolvadt ugyanis a környezetbe; száradt falevelek, ágak közzé bújt - vagy lusták voltak visszavinni a helyére.

„A gyereknek nem lehet rossz példát mutatni, illetve nagyon fontos az állatok védelme –vallja az anyuka, így a Délibáb Hotel felőli bejáratnál meggyőztük a kapus bácsit, engedjen minket a tóig. Rögtön megértette, a cél nemes, így néhány percen belül már csobbant is a kicsi teknőc.”

Lehet, hogy a kislány még nem teljesen értette, miért kell a mozgó valamit a vízbe engedni, de a fotók segítségével évek múlva majd felelevenítheti anyukájával a történteket.

Az érdeklődők kedvéért néhány tudnivaló a mocsári teknősről:

Sötét színezetű, lapos teknős, kitűnően úszik a víz felszínén és a mélyben is. A páncél ovális körvonalú, hátrafelé kissé kiszélesedik; hossza általában 20 cm, de felbukkan néha 30 cm hosszú teknős is. Bár a páncél egészében szilárd, a mellvért elülső része csukló segítségével még a kifejlett állatokon is kissé mozgatható. A fiatalok lágyabbak, főként haspajzsuk hajlékony. A frissen kelt mocsári teknősök 2 cm hosszúak. A nemeket szivárványhártyájuk alapján lehet felismerni: a hímeké általában narancsszínű, a nőstényeké sárga, gyakran jól látható keresztrajzolattal. Élőhelye: iszapos fenekű, vízinövényekkel benőtt állóvizek, Dél-Európában köves hegyi patakokban és brakkvizes lagúnákban is megél. Kedveli a csendes, napsütötte erdei tavakat és a ligeterdőkkel szegélyezett holtágakat. A mocsári teknős szeret hosszasan napozni a parton vagy a vízből kiemelkedő földkupacon, tuskókon. Ha megzavarják, gyorsan és szinte nesztelenül bukik a vízbe. Jól úszik és a víz alatt is sokáig bírja. Téli pihenője októbertől márciusig vagy áprilisig tart. A nagyon forró nyarú területeken nyári álomba is merül. Főleg a reggeli és esti órákban mozog. Májusban párzik, tojásait júniusban-július elején egy maga ásta parti gödörben. A fiatalok gyakran csak a következő tavasszal kelnek ki. Táplálkozása: kis halat, békát, férget, rákot fog magának. (Forrás: Günter Diesener/ Josef Reichholf : Kétéltűek és hüllők)