A dédi még élőben élte meg a dolgokat, mérges is volt, ha szóbahoztuk Trianont. Indulatba jött, a két világháború között élte felnőtt életét, elvesztette, majd visszakapta Erdélyt, a  Felvidéket és a Délvidéket, hogy később végleg elveszíthesse.  Én már higgadtabban írok, az unokám pedig lehet, azt sem fogja tudni, mi történt a francia kisvárosban Versailles mellett 1920. június  4-én.  Nos, hogy ez ne így legyen, ma emlékezzen mindenki Trianonra!

Mindenki tudja, a múltat megváltoztatni nem lehet, de azért csak nem árt emlékezni rá, hogy milyen volt Magyarország a múlt század elején. Jó azt tudni, hogy volt nagyobb az alapterület, kétszer ennyi a népesség és persze büszkeség, szeretet a szívekben.  Szóval, akinek van múltja, lehet jelene és egészen biztosan jövője is lesz és a nagy optimizmushoz, most különösen jól jön egy kis emlékezés. Aki pedig belemerül a részletekbe arra is rájön, a személyes kapcsolatok országok sorsát döntötték el. Régen is, most is.