A Művház szegletében meghúzódó mozgalmas Kávéház... ugye emlékszel még? Lajosbá, no és Laci a pincér... és az állandó vendégek, azaz Mi! :) A koncertek (Project, Tankcsapda, PG-csoport... etc.) utáni bulik...Gyűjtsük össze Magunkat és nosztalgiázzunk egyet!

A Facebook-on  visszafelé számlálják a szervezők a napokat, volt már a rendezvénynek majdnem teljesen hívatalos sajtótájékoztatója, így aztán íme az első hír, a várhatóan nagy eseményről.

IDE klikkelve Te is csatlakozhatsz az eseményhez!

Február 26-án bemutatásra kerül a GARAT, avagy Galériás Arcok Atipikus Találkozója című egyfelvonásos mű. Szereplők az egykori Galériások, régi haverok és cimborák. Az esemény február 25-án pénteken egy megemlékezéssel kezdődik. A csapat Bűdi Péter, Domokos János, Hevesi Norbert, Mohácsi Mónika, Wacthler Mariann szervezők vezetésével kisétál a városi köztemetőbe, Kovács Gabi sírjához, ahol virágokkal és mécsesekkel köszönik meg a Galéria Kávéház egykori szellemi Atyjának a helyet és a lehetőséget, hogy fiatal éveik szép emlékekkel gyarapodhattak és most tudnak mire visszagondolni.

És röviden a múltról… mert hogy lehet, hogy éppen egy egykori Galériás gyerkőceként olvasod e sorokat… és a szülők nem vagy keveset meséltek erről vagy épp egykori Galériásként, s a betűk mögött életre kelnek a szép emlékek.

Valamikor réges régen, az kocka művház alján, de nem a legalján, csak oldalról a szélén, volt egy kocsma. Nem is volt az olyan igazi kocsma, inkább csak kocsma féle, mert előtte a helyiség valami klub szoba lehetett, ahol már akkor is sok pia folyt, meg minden, de még nem volt nyilvános öröm és búfelejtő hely. Szóval a becsületes nevén Galéria Kávéháznak keresztelt műintézmény a nyolcvanas évek végén kezdte pályafutását.

A művház akkori igazgatója Kovács Gabi jól kitalálta, hogy házon belül kell egy hely, ahova el lehet vonulni a külvilág zajától, ahol le lehet ülni beszélgetni a barátokkal, ismerősökkel, üzleti partnerekkel, ahol ki lehet találni és meg lehet szervezni egy programot. Ahol lehet filmekről, könyvekről, zenéről diskurálni, megváltani a világot, vagy éppen bambulni, mindenkinek tehetsége szerint. Mert mindig kell egy HELY, egy KÖZÖSSÉGI HELY, ahol találkozhatunk az ismerőseinkkel, barátainkkal vagy éppen ellenségeinkkel. Sajnos ilyen hely kevés van Szoboszlón.  Szebb időkben kávéházakban írták az újságot is, csak ez a ....XXI-ik század ilyen vacak, hogy itthon ülök egyedül és verem a billentyűzetet. Mellesleg ha valakivel szeretnék megbeszélni valamit, valami fontos dolgot, most is nyilvános helyre hívom! Még a sajtótájékoztatók is ilyen kocsma szebben elnevezésű helyeken kerülnek lebonyolításra. Szóval a Galéria nagyszerű találmány volt, a maga idejében,. S mint általában minden jó dolognak… egyszer ennek is vége lett. A Galéria - már nem emlékszem pontosan mikor… - , de egyszer csak megszűnt és aztán csend… Helyére a Városi TV költözött és e sokak által kedvelt „KÖZ-HELY” már nem lelt új otthonra.

No, de emlékeztek még??? Úgy igazán….

Ki volt a kocsmáros?

Milyen székek voltak?

Mennyi volt egy fél barack? És az isteni sajtos pogi… és a társaság! Egy kicsit második otthon volt ez mindenkinek…

És azt, hogy e „KÖZ-HELY” fontos volt és hiányzik a mai Szoboszló hétköznapjaiból azt mi sem bizonyítja jobban, mint a 2011. február végi program is, melyre korlátozott számban még lehet jelentkezni, de csak azoknak, akik meg tudnak felelni a tesztkérdésekre!

A programmal kapcsolatban bővebb információ a következő linken elérhető.

Álljon itt záró sorként az a  felhívás, mely alapján önszerveződő módon egy felejthetetlen esemény körvonalai kezdenek kirajzolódni.

Kérlek írd fel mindenkinek a nevét az üzenőfalra, akire emlékszel... jaaa és Add tovább vagyis szólj mindenkinek! A szoboszlói Galériások összetartoznak!

Szoboszlói Színes– Kiss Klára – Fotó: magánarhívum

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva

www.szoboszloihirek.hu