Nő létemre írok a nők ünnepléséről. Jómagam azóta érzem a nőnap súlyát, mióta férjhez mentem. Nemrég olvashattátok a Házasság hete témában íródott anyagot, ezt a témát is fontolóra vehetjük újra. Hiszen egy boldog házasságban a férj örömmel vásárol virágot, apró ajándékot Nőnap alkalmából drága feleségének. A sok tönkrement kapcsolatban nem ilyen szeretetteljes ez az ünnep! Béküljetek, szeressétek egymást! Férfiak! Szeressétek a nőket!

Ez nekünk olyan jól esik!

1909-ben az Egyesült Államokban tartották meg az első nőnapot.

1910-ben határoztak arról, hogy a nők választójogának kivívása érdekében nemzetközi jelleggel nőnapot tartanak. Magyarország a nőnapi felhíváshoz először 1913-ban csatlakozott, amikor az Országos Nőszervező Bizottság röplapokat osztott. A következő évben, 1914-ben már országszerte rendezvényeket szerveztek. A Rákosi-korszakban a nőnap ünneplése kötelezővé vált. Az eredetileg különböző időpontokban rendezett nőnap 1948-tól szovjet mintára március 8-ra esik.

Mindig hangsúlyozzuk, hogy nem a nőknek adott ajándék értéke a lényeg, hanem az, hogy egyáltalán megemlékezzünk! Mára a virág és ajándéküzletek óriás készlettel, cserepes és szálas csokrokkal, szebb és kevésbé ízléses giccsel várják a párjuknak, rokonuknak kedveskedni akaró férfiakat. Uraim! Vigyázat! Jobb egy natúr szál virág és néhány kedves, valóban szívből jövő szó, mint egy nőnapi trendi kacat!

Weöres Sándor

A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva

www.szoboszloihirek.hu