Március 15-én délelőtt 10 órától református templomunkban ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg a 163 évvel ezelőtti eseményekről. 11 óra előtt nem sokkal, a Zichy Géza Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekarának muzsikájával, majd a Zene Teátrum tagjainak előadásában felcsendülő dallal kezdődött a városi ünnepség.

Ünnepi beszédet Márton Attila, körzetünk országgyűlési képviselője mondott.

„A jövő áldozatokat fog Tőlünk kívánni, miket meg kell adnunk, de két dolog az, amit áldozatul hozni semmi esetben sem lehet: a haza függetlensége és a becsület.” Ezzel a Kossuth idézettel kezdte Márton Attila Fideszes országgyűlési képviselő ünnepi beszédét.  1848-ban a forradalmi lendület eggyé kovácsolta a nemzet közösségét, 1848. március 15-én egyetlen nap alatt sikerült az összefogást megteremteni.  Petőfi és a Márciusi Ifjak, minden vérontás nélkül kivívták a sajtószabadságot! Kinyomtatták és elfogadtatták a polgársággal a magyar nemzeti kívánatokat összefoglaló  12 pontot, azokban az órákban a magyar országgyűlés küldöttsége Pozsonyból Bécsbe hajózott, hogy az uralkodóval elfogadtassa a reformtörvényeket és kieszközölje Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését - mondta  Márton Attila.

A puszta lelkesedés azonban ekkor sem volt elég, tettekre és olyan emberekre volt szükség, akik képesek voltak megteremteni a közös célok eléréséhez szükséges összefogást. Véleménykülönbségeket félretéve, mindenki a közös cél érdekében munkálkodott, amit persze az akkori bécsi udvar nem nézett jó szemmel. Próbálta felbomlasztani és szembe állítani annak részeseit, 1848 tavaszán azonban erősebb volt az egyenlőségért és a szabad polgárosodásért vívott harc. Ebben az összefogásban nyilvánult meg akkor a nemzeti akarat sérthetetlensége, az arra való jog, hogy szabadon határozzák meg nemzeti céljaikat és azt, hogy milyen országban szeretnének élni. Márton Attila szerint ezek az alapértékek a mai napig is a demokrácia legfőbb alapértékei, a jeles márciusi napon pedig évről-évre végigkísér minket a felemelő érzés; lendület és remény ébred a tavasszal együtt.

Haladva az időben Márton Attila visszaemlékezett a régi márciusi ünnepségekre, a puha diktatúra éveire.  Véleménye szerint ez az ünnep nem engedi a csendes elmélkedést, március 15-e a közös ünneplés napja! A független magyar polgárság ünnepe!  A kokárda trikolorja pedig összeköti az ünneplőket, akik minden évben újraélhetik a 48-as forradalmi pillanatokat és észrevétlen tisztelegnek a hősök előtt.

Mit mond Nekem, mit mond Nekünk ez a márciusi ünnep?- kérdezte a Fideszes politikus. „Hogy  maradjunk hűek hagyományainkhoz, hogy őrizzük nemzetünk szellemét, hogy óvjuk a szabad polgárság eszmélyét, mert ezek adják nemzetünk lényegét!”

Március 15-e a magyar nemzeti megújulás napja, amihez összefogásra van szükség! – jelentette ki.

A történelem számtalanszor ismétli önmagát, függetlenül attól, hogy fel vagyunk- e rá készülve, vagy sem. A körülmények különböznek, az alapvető célok azonban nem változnak.  Igazi szabadság sosem adatik meg kockázatvállalás nélkül - hangsúlyozta a szónok.

A politikus azt mondta, hogy ma nem szabadságunk van veszélyben, ma hazánkat a felhalmozott adósság súlyos terhe fojtogatja, s az utánunk következő nemzedékek jövője függ a mai küzdelmek sikerétől. Amit ma teszünk, ma alkotunk, az összeköti a múltat és a jövőt. A mai főhajtás legnagyobb tanulsága az kell legyen, hogy a nemzet, az ország fennmaradása, jóléte -  miként a magunk fennmaradása és jóléte is - szűkebb körülményeink pontos ismeretének, felkészültségünknek és tettrekészségünknek függvénye.  Annak felismerése, hogy erőinket összefogva úrrá lehetünk nehézségeinken, megtesszük a megtehetőt!

„A jövő arra van, amerre még nem jártunk, de menni szeretnénk. Ez az út sosincs készen, meg kell azt építeni! A jövőbe az tud eljutni, aki veszi a bátorságot, hogy elinduljon egy olyan úton, melyen korábban senki sem járt. Az összefogás segíthet ebben, a jövő emberei azok lesznek, akik végig mennek ezen az úton.” – ezekkel a szavakkal zárta megemlékezését Márton Attila.

Az ünnepségen a nyírbátori Talán Teátrum lépett fel. A műsor után koszorúzás következett. A Petőfi-emléktáblánál, a Harsányi-emlékműnél, s végül Kossuth Lajos egykori szoboszlói tartózkodásának helyén álló épület falán lévő márványtáblánál. A megemlékezés befejeztével virágok sokasága hirdeti 48 napjainkban is élő szellemét.

Szoboszlói Színes– Kiss Klára – Fotó: Buzási László

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva

www.szoboszloihirek.hu

Hozzászólások   

 

+4 #5 Guest 2011-03-24 11:48

Értjük Béla! Értjük!!!
Csak azt nem, hogy mért van így? Mért politikus szónokol egy nemzeti ünnepen? Vagy ezt is előírta valaki, netán egy politikus?

 

 

+5 #4 Guest 2011-03-23 22:00

Amikor nem politikusok vótak a előadók, jobb vót...
Mánmint nem jobbos, hanem jobb... értitek...?

 

 

+2 #3 Klari#cikk#4 2011-03-16 21:18

Köszi

 

 

0 #2 Guest 2011-03-16 20:45

Na és Batthyány és nem Batthyányi:-))

 

 

+7 #1 ubi40 2011-03-16 06:17

Ejnye ejnye Attilám miért kell mindíg az ellenkezőjét mondani annak amit cselekedtek.Ez van akkor amikor a n.sárga összemosódik a kékkel és csúnya libafos szín keveredik belőle.

 

A hozzászóláslista frissítése
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje.

JComments