Végre megjelent a piacon a zsenge, kicsi, ún. főző tök. Így eldőlt, mi lesz a ma esti vacsora. Lányom kedvence a TÖLTÖTT TÖK. Ilyenkor hetente többször is (engedélyezett számomra) előadhatom vacsorára. Nem bonyolult, gyorsan elkészíthető, csak a sütés tart egy kicsit hosszabb ideig. Ja, s persze nem kalóriabomba – különösen, ha szárnyasból készül -, így bátran fogyasztható.
- Új helyen, a megszokott stílusban
- Ismét tévézünk
- Gyalogos gázolás a zebrán
- Befűtött a Vöröskereszt Molnáréknál
- XIII. Bioétel és Borfesztivál Hajdúszoboszlón
- Gyűjtést szervez és önkénteseket vár a Vöröskereszt
- Nílus kiszagolta a tolvajt
- 230 bográcsban főtt az étel
- Aquapark futóverseny teljes erdménylista
- Átadták városunk második szabadtéri fitnesz parkját
Színes Gasztro Blog
Volt idő mikor a zeller soha, semmilyen formában, egy ételben sem jöhetett szóba. Még a húslevesben is csak megtűrt „elem” volt. Látni sem bírtam, tehát amikor leszűrtem a leves, az elsők között landolt a szemetesben. Majd egy zakopanei kirándulás alkalmával megtört a „jég” – szó szerint. A jeges sípályáról érkezve éhesen az egyik étteremben szolgálták fel, s egy csapásra minden megváltozott. Azóta így a tél folyamán többször készül vacsorára, csak úgy magában. De hideg sült hús mellé is nagyszerű kísérő.
Tudjuk-e egyáltalán, hogy mit eszük mikor ilyen vagy olyan felvágottakat veszünk? Nem szeretnék a húsfeldolgozó üzemek ellen szólni, de mikor az egyik kedvenc boltomban a húsos pultnál az eladó azt mondja nekem, hogy jobb ha nem tudod mi van a felvágottakban, akkor érdemes elgondolkozni rajta. Az utóbbi időben hanyagolom a felvágottakat, csak olyat veszek meg ami – még - beazonosítható. (Mint pl. a főtt-füstölt tarja, csemege karaj.) Így született az ötlet egy bevásárlás alkalmával, hogy együnk vacsorára nyelvet. Valamikor gyerekkoromban ettem utoljára, amikor Anyukám főzött ilyet. S már akkor sem tudtuk miből készül a pl. a párizsi.
Gyermekkorom rémálma volt, ha Anyukám ebédhez vagy vacsorához hívott. Na, nem azért mert rosszul főzött – sőt! Egyszerűen úgy 15 éves koromig a családi rejtély körébe tartozott, hogy mitől maradtam életben. A világ legrosszabb étvágyú gyereke voltam. Majd valami megváltozott. Elkezdtem enni (azóta is tart), sőt élvezni az ízeket. Bár a zöldségek és főzelékek még mindig nem jöhettek szóba. Pár évvel később ebben is változás történt. Amikor először kértem Anyukámat, hogy készítsen tökfőzeléket, többször visszakérdezett, s komolyan elgondolkozott azon, hogy ideje lenne felkeresnie egy fül-orr-gégészt, mert esetleg valami halláscsökkenés következett be nála.
Délutáni rohanás, s spontán vásárlás szülte a szombati menüt. Semmi ötlet, mi legyen a hétvégi ebéd, majd a boltban kiderül az „alkatrészek” beszerzése közben.
Kacsacombok mosolyogtak rám. Ok! Ezt már nagyon régen nem ettünk, majd „kisül” belőle valami. S így lett.
Rém egyszerű!!! – ez is.
További cikkeink...
1. oldal / 2
Legutolsó hozzászólások - Ön se hagyja szó nélkül!
- Átadták a Rákóczi játszóteret!
- Dühöngő, fitnesz központ vagy szabadidő park ?
- A Jobbik kezdi megszeretni az RTL-t
- Egy üveg italt lopott, előzetesbe rakták
- Köszönő levél Vida Lajosnak
- A megyematrica bevezetése nem hibás döntés, hanem BŰN!
- Mennyi lókötő Szoboszlón!
- Egy bajba jutott 65 éves férfi segítségére siettek a hajdúszoboszlói rendőrök
- Példátlan Összefogás az Otthon ételosztásán
- Átadták a Kulturális Központot
- Szavazatukkal próbálták megakadályozni az ellenőrzést
- Öt éves a Szoboszlói Színes
- Baleset a Kossuth-Hőgyes kereszteződésben
- 8 körzetből 7-et elvesztett a Fidesz Szoboszlón !
- Kampány, FIDESZ módra