Szombaton délelőtt ünnepélyes emléktábla avatóra gyülekeztek a meghívott vendégek a Búzakalász központban. Sok-sok évvel ezelőtt Kálmán Lajos bácsi megálmodta, a részleteket kidolgozta, hogy a nagyon régen nem létező Aranyszegi tanyasi iskola helyére egy emlékhelyet, emléktáblát kell készíteni az utókor számára.

 

Lajos bácsi, fiatalokat megszégyenítő elszántságával és munkabírásával az emlékhely 2015. május 16-ra elkészült. Az avatásra érkezők, már az udvaron szembesülhettek azzal a ténnyel, hogy az ünnepség utáni ebédhez 4 bográcsban főtt a pörkölt. Mivel az emlékhely az Angyalházi út és a Keleti-főcsatorna találkozásánál, pontosan a rég iskola helyén lett felállítva, az odautazás precízen meg volt szervezve. A dűlőutat szépen rendbe tették, így az előző napi eső ellenére is ki lehetett menni személykocsival, de egy busz is rendelkezésére állt az ünneplő közönségnek. Miután mindenki kiérkezett a helyszínre, Lajos bácsi üdvözölte a jelenlévőket, és megköszönte, hogy ilyen sokan eljöttek az avató ünnepségre, de külön megemlékezett azokról is, akik vagy munkával, vagy más módon segítették álma megvalósításában. Az avatási ünnepség Kovács Zsolt szavalatával kezdődött, majd Kiss László, a Zichy Géza Zeneiskola tanára tartotta az ünnepi beszédet. A szépen megszerkesztett, részletekre is kiterjedő megemlékezésből most egy két gondolat:

„Tisztelettel köszöntöm meghívott vendégeinket, az emléktábla létrejöttének támogatóit és az Aranyszegből elszármazottak családtagjait. Külön tisztelettel köszöntöm Görög Mária, Márton József, Pásztor Erzsébet, Markos Edit Tóth Endréné, Bagdi Irén Siklódi Péterné tanítónőket, tanító urat, akik ma is körünkben élnek, a valaha Aranyszegben is nevelő pedagógusokat és Császi Csaba tanár urat, aki a tanyasi iskolák működésének utolsó szakaszában a tanyai kollégium vezetőjeként tanulmányaink segítése mellett nevelőmunkájával hozzásegített bennünket, a városi életmódra való váltáshoz. Köszöntöm Szász Attila fafaragó művész urat, az Ő míves munkája az előttünk álló emléktábla. Végül, de nem utolsósorban Köszöntöm Kálmán Lajos urat, aki a megálmodója volt az előttünk álló emléktáblának és a mai ünnepi alkalomnak, időt, energiát nem kímélve fáradozott a létrejöttén, segítőtársaival együtt."

Majd egy kis történelmi háttérrel színesített beszámoló után a következőkkel folytatta:

A tanyasi iskolák Sváb Gyula építész tervei alapján épültek, az aranyszegi a „H" jelű típusterv alapján. A kivitelezésnél a gyorsaságon kívül arra is ügyeltek, hogy az épületek időtálló, minőségi anyagokból készüljenek, célszerűek és higiénikusak legyenek, és illeszkedjenek a helyi építési szokásokhoz is. Nagy gondot fordítottak a leendő tanítók lakásaira is. Az egy tantermes iskolákban, mint amilyen az aranyszegi is volt, két szoba, előszoba, konyha, éléskamra volt kialakítva, de több gazdasági épület, istálló, disznóól, baromfi ól és udvar, virágos és veteményeskert is tartozott hozzájuk, amit nagy udvar egészített ki. A lakás közelében úgynevezett tanítóföld is szolgálta az önellátást. A telkeket a helyi hatóságok, városok, falvak adták erre a célra. 1926 júliusában hozzáfogtak az első építkezésekhez, augusztusban már tető alatt álltak, és szeptemberben csaknem több mint háromszáz új iskolában megkezdődhetett a tanítás. 1930-ig felépült minden tervezett objektum.
A tanyai iskolák a helyi művelődést is szolgálták, kisebb könyvtárral is bírtak, sokszor itt mutatták be a technika kulturális életet megváltoztató vívmányait, például az antennával működtetett kristálydetektoros rádiókat is. Áram nagyon kevés helyen volt található, így ha télen késő délutánra nyúlt a tanítás a hatvanas években, – és ez már fejlődés volt – petróleumlámpa helyett a „Maxim" gázlámpa kb. negyvenes égőnek megfelelő ,,hatalmas" fényében tanulhattunk.........

....1971-ben már valamennyi külterületi gyerek a városi iskolákba járt, mivel a tanyasi iskolák megszűntek, 1965-ben az angyalházi, a Tilalmasi és a Kovács-dűlői; 1970-ben a vajdazugi és végül 1971-ben az aranyszegi és a Köteles dűlői.
Harminckét éves működése alatt viszont a tanyavilág arculatának, az ott élők gondolkodásmódja alakításának meghatározó eleme volt az iskola. Nemcsak oktatási intézmény volt: egyfajta közösségi központ szerepét is betöltötte, ahová bejárhattak az emberek egy kis beszélgetésre, eszmecserére. A tanító gyakran segített a hivatalos ügyek intézésében, kérvények, beadványok megfogalmazásában, tanácsot adott bizonyos esetekben. A tanyasi ember pedig ezt megbecsülte. A szülők segítettek a tantermek, vagy a tanítói lakás kimeszelésében, a tanítói illetményföld művelésében és számtalan más dologban. A tanterem fűtése a nagy „Kalor" vaskályha után cserépkályhával zajlott, a fűtői feladatot is gyakran a nagyobb fiúk látták el, ők emiatt jóval korábban jöttek, mint a többiek. Ha nagy sár volt, – és az igen gyakran volt - vagy nagy hó, mindig akadt egy szekér, vagy egy szán, amivel a tanító és a családja be tudott menni a városba. Nagyon mély, életre szóló emberi kapcsolatok alakultak ki, édesapám nyugdíjazása után egyetlen helyre járt el az istentisztelet mellett rendszeresen: a tsz nyugdíjas klubjába.....

..... De nem az eszközök megléte, vagy hiánya döntötte el a munka minőségét, hanem a tanítók felkészültsége, hivatás és emberszeretete. Nemcsak ismereteket, hanem tudást és emberséget adtak a diákoknak. A tanyasi iskolában tanult diáknak – talán az orosz nyelven kívül – semmilyen hátránya nem volt a továbbtanulás alkalmával. Legtöbbjükből becsületes, szorgalmas, nem egy közülük sikeres ember lett. Dávid Irén szavaival élve (akinek a szülei szintén itt tanítottak) „maximálisan érvényesült az oktatás eredményességéhez szükséges ,,hármas kapcsolat", hogy szülők, pedagógusok, tanulók, egyet akartak, hogy a tanulók képességeik szerint minél több tudás birtokát szerezzék meg. Kölcsönösen megbecsülték, értékelték egymást a pedagógusok, a szülők és a gyermekek."

Az avató beszéd után, az egyház részéről Takács Tamás megáldotta az emlékhelyet, majd a közönség birtokba vette. Olvasgatták az osztálynévsorokat, fotózkodtak, beszélgettek, felidézték a több évtizedes emlékeket. Visszatérve a Búzakalász éttermébe, már mindenkit várt a finom ebéd, de még ezt megelőzően a házigazda, Kálmán Lajos bácsi emléklapok kiosztásával megköszönte a segítők közreműködését, pedig a legnagyobb elismerést Ő érdemelné meg, a rengeteg munkával járó emlékhely létrehozásáért.
Rövidesen képgalériát is feltöltünk.

 

Szoboszlói Színes– Buzási László
A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva
www.szoboszloihirek.hu