A lovasok e két szóval mondták el érzéseiket idős Magyar Lajos ravatalánál hétfőn délben. Lajos bácsi, ahogy mi szólítottuk, mondta búcsúztató beszédében Dr. Sóvágó László polgármester, a Hajdúszoboszlói Lovasbarátok Egyesületének elnöke, nagyon sokat tett a szoboszlói lovassportért és még többet a magyar lótenyésztésért. Mindent tudott a lovakról, a különböző fajtákról és persze kiemelt helyet foglaltak el szívében a hortobágyi és debreceni nóniuszok. A lovak szerelmesét református szertartás szerint helyezték végső nyugalomra a hajdúszoboszlói köztemetőben. Utolsó útjára a család,  a hozzátartozók, az ismerősök mellett, elkísérték a lovasélet jeles képviselői, egykori munkatársai.  A Hajdúszoboszlói Lovasbandérium tagjai díszsorfalat álltak koporsójánál.

Lajos bácsi évek óta segítette lovakkal kapcsolatos munkánkat. Húsz évvel ezelőtt Ő hívta fel  figyelmemet egy – egy díjnyertes paripára, és amikor megalapítottuk gyermek lovas egyesületünket, szintén Ő adott tanácsot sok mindenben. A nyári Porszem kupán két versenyszám között mondta el, milyen legyen a következő rendezvényünk, amit nélküle nincs is kedvünk megszervezni. Persze Lajos bácsi nem csak a lovak révén volt nagyszerű ember, talán a lovakhoz is pont azért értett annyira, mert eredendően jó volt. Bizonyítja ezt egész életútja, melynek főbb állomásait családja gyűjtötte össze időrendi sorrendbe.

Magyar Lajos földműves családba, Kátai Piroska és Magyar Sándor második gyermekeként látta meg a napvilágot 1931.05.06-án, Hajdúszoboszlón.

Gyermekéveit Hajdúszoboszló határában a Legelő dűlő 14. szám alatti ősi birtokon töltötte. Már gyermekként, bátyjával és öccsével besegített édesapjának a földművelés munkálatiba.

A ló, a lovak iránti szeretet már ekkor meghatározó volt életében, ami haláláig elkísérte.

Pályabíróként a Kösely Kupán.

Iskola éveit a Hajdúszoboszlói Református fiúiskolában végezte.Az elemi iskola elvégzése után 1951-ig szüleinek segített a mezőgazdaságban, majd 2 évig katonai szolgálatot teljesített Devecserben.Leszerelése után a lovak imádata miatt a Debreceni Állami Méntelepen helyezkedett el. Eközben szakmunkás vizsgát tett Hortobágyon Lótenyésztés szakmában.1957-ben a Debreceni Állami Méntelep állomásvezetőnek kihelyezte Komádiba.Ekkor ismerkedett meg feleségével Krucsó Juliannával.Házasságkötésük után a Hajdúszoboszlói Állami Gazdasággal állt munkaviszonyban. Ez időben nevezték ki a helyi méntelep vezetőjének. Munkáját 30 éven keresztül a méntelep felszámolásáig végezte, nagy felelősséggel, becsülettel. Ez után az AFIT-nál dolgozott, s innen vonult nyugdíjba.Napi teendői után mindig talált magának valamilyen munkát a kertben.Rendkívül családszerető ember volt. Két fiát, és 4 unokáját becsületre, tisztességre nevelte.

Imádta a sportot. Elsősorban –foglalkozása révén – a lovassportot, ő maga is fiatal korában kitűnően lovagolt.Aktívan részt vett a minden évben megrendezett „Kösely kupa” lovasverseny megszervezésében és lebonyolításában. Munkáját több ízben is emlékplakettel, oklevéllel köszönték meg. Tagja volt a Hajdúszoboszlói Lovasbarátok Egyesületének.

A lovak szeretete mellet rajongott a futballért.

A Hajdúszoboszlói SE labdarúgó csapatainak lelkes szurkolója volt.

Szurkolóként a HSE meccsén.

Nem ritkán az idegenbeli meccsekre is elkísérte a felnőtt illetve az utánpótlás csapatokat is. A hazai mérkőzések nélküle nem kezdődhettek el.Mondta is: „Nyugodjatok meg, nélkülem a bírók nem fújják meg a sípot”.Nyugdíjas éveit 5-6 évvel ezelőtt szívproblémái zavarták meg, de ha jobban volt mindjárt munkához látott. Művelte kis földjét, otthon és a Pityeri szőlőskertben.

Egészségében igazi csapás azonban  2010. augusztus 24-én  következett be. Lajos nap előtt 1 nappal  tudtuk meg, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved. Az azóta eltelt időszakban több mint 60 napot töltött korházban különböző kezeléseket kapott, de sajnos állapota egyre rosszabbodott.

2011. január 17-én elérkezett a végzetes nap. Előző este rosszul érezte magát, felesége ügyeletes orvost, majd Ő mentőt hívott. Először a Kenézy Gyula korházban látták el, majd átszállították a Klinikára, ahol délután 14.00 óra után nem sokkal a veszedelmes kór végleg legyőzte szervezetét.

Halálával egy jószívű, szeretetreméltó, dolgos, becsületes, tisztességes embert veszítettünk el.

Nyugodjon békével, emléke szívünkben örökké él.

Szoboszlói Színes– Kiss Klára – Fotó: Buzási László

A helyi hírek forrása mi vagyunk! – Minden jog fenntartva

www.szoboszloihirek.hu