A Szent Márton nevéhez fűződő szokások felelevenítésével eddig városunkban még nem sokan foglalkoztak, pedig érdemes. Szülővárosa Szombathely, a püspök emléke előtt hosszú évek óta gazdag programmal tiszteleg, s ha rákeresünk, országszerte se szeri, se száma a Márton-napi vigasságoknak. Épp itt volt az ideje behozni lemaradásunkat.

Van ahol bájgúnárt és buta libát is választanak ilyenkor, nálunk ezekre a címekre nem lehetett pályázni, de a lakoma legjobb ételeire szavazhatott a közönség és libaterelésben is összemérhették tudásukat a vállalkozó kedvűek.

A hagyományos és újszerű ételekről négy szálloda csapata gondoskodott, akik a hatalmas sátor két végébe csalogatták gőzölgő levesükkel, fenséges illatú pecsenyéikkel a vendégsereget. Volt libafertály, és tepertő, ez pogácsaként is kelendőnek számított, de libazsíros kenyér, a töltött káposzta, ludaskása, és a töltött libanyak sem hiányozhatott. Utóbbit még kelt tésztából is megformázták, de lehetett kóstolni libakolbászt is. A legmerészebb társítások, a legváltozatosabb étlap szerintem ezúttal Holda Józseftől, a Mátyás Király Gyógyszálló séfjétől származott, de mindenki remekelt. Volt, aki helyben szabadult rá a libára, de sokan becsomagoltatták, s otthon fogyasztották el a zsákmányt, délidőben, vagy vacsorára, remélhetőleg az időpont és a hely nem képezte családi vita tárgyát ld. fentebb Krúdyt!