Írta: Administrator 2011. október 24. hétfő, 20:39
Az elmúlást szimbolizáló időszak kezdetére a „betakarítás” utáni külső számvetés és mérlegelés megtörtént. A szüret ideje is lezárult, a szüreti mulatságokon az emberek kieresztették a gőzt magukból, s eljött az ideje a belső számvetésnek. A természet visszaszívja erőit a földbe, látszólag meghal. A zodiákus nyolcadik jele a halál, az elengedés és a hozzá kapcsolódó témák területét jelentik az életünkben. Nem véletlenül esik erre az időszakra a mindenszentek és a halottak napja. A temetőt járva óhatatlanul szembesülünk saját életünk végességével is.
Míg az előző jel – a mérleg- az ideális kapcsolatokra, a harmóniára törekszik, addig a skorpió mögé néz a dolgoknak, emberi kapcsolódásoknak, megkérdőjelezi az ideális világot. A mérleggel ellentétben semmilyen gyanús kompromisszumba nem megy bele. A külvilág számára nehéz a skorpió emberrel együttműködni. Ő az, aki megérzi a rejtett információkat, tabukat, s ezzel bizonyos hatalomra tesz szert mások felett, melyet tudatosan vagy tudattalanul használ is. Ahhoz, hogy a nyilas majd magasabb dolgok felé nyithasson, szükséges az árnyékvilág, a tudat alatt rejtőző dolgok megismerése. A skorpió világa ez a titokzatos mélység, aki megteszi az alászállást, hogy vágyai, ösztönei, félelmei gyökerére rátaláljon. Ez a vágya valójában a halál szellemi legyőzésére irányul. Ha sikerrel jár, „beavatódik”, és hiteles segítője lehet másoknak. Ezt a pokolra szállást, a bűn és bűnhődés témáját jeleníti meg Goethe, (aki skorpió aszcendensű) a Faustban.
A folytatást a következő oldalon találod: