Írta: Oláhné Mednyánszky Krisztina 2011. december 24. szombat, 11:09
Az ÜNNEP, már a sokadik, ami Rád talál… De Te is megtalálod-e a szívedben? Átéled-e, valóban ünneppé teszed-e? Tudsz-e várakozni, vágyódni még, mint gyermekkorodban, megélve a meghittséget, az együttlét örömét, vagy feszült vagy, s fel sem ismered, hogy szorongásod oka az intimitástól való félelem? Érzelmi hiányaid, amikor le kell tenned a munka mindennapos terheit, intenzívebben jelentkeznek.
Az Ünnep családi (csoportos) élmény, transzcendens lehetőségekkel
Az egymásra hangolódás és összhang, vagy annak hiánya megmutatja az emberi kapcsolataink hőfokát. Kell bátorság ahhoz, hogy ezt megfigyeljük! A szeretet ünnepe a tisztán látás pillanata lehet, ha azzá tesszük. Szembesülhetek azzal, hogy van-e értelme létezésemnek. Fontos vagyok-e önmagamnak? S a környezetemnek? Családomnak? Mit teszek hozzá a nagy EGÉSZ-hez, vagy csak elvárok s elveszek belőle? Tudok-e adni, s adok-e önmagamból?
Az ünnepet az áldás pillanatává is tehetjük az ilyen számvetéssel. Elvesztegetett lehetőségeinket látva, esetleg a „társas-magány” érzetet megélve bármikor változtathatunk! Minden pillanat jó a megfordulásra, a másként cselekvésre! A téli napfordulóban újjászülető Fény szimbolikusan most is megmutatja nekünk ennek a lehetőségét!
A teljes írást itt találod meg:
